A fény játékai

Az idei évben sem voltam túl nagy fesztivál-látogató, mint ahogy az elmúlt években sem. Mondjuk ez konkrétan egy fesztiválon való részvételt jelent, az Ördögkatlanon. Ezen minden évben próbálok valami mást kitalálni, ami ugye egyre nehezebb, ráadásul idén más problémák is felmerültek, amit itt nem részletezzek. Idén lényegében az első kép "ellövésével" kialakult, hogy mi lesz ez. A fény játékai. Persze nem akarom túlmisztifikálni az anyagot, hiszen ez inkább csak egy játék, de annak jópofa volt. És hogy hogyan sikerült, azt a képre kattintva megtudod:

Ördögkatlan Fesztivál 2011 az 5.nap képei

 Az Ördögkatlan életében elérkezett az 5., záró nap is. Ilyenkor kerül a fotós igazán nehéz helyzetbe, hiszen a többség már pakol, vagy hazafelé tart, és programok is kisebb mennyiségben fordulnak elő. Mit lehet ilyenkor tenni, mivel lehetne mégis izgalmassá tenni az anyagot? Ez járt a fejemben reggel az indulás előtt. Aztán jött az ötlet, mi lenne ha felidézném a nyolcvanas éveket, amikor még ifjúsági táborokban mulatták az időt az emberek nyaranta, és így jártam végig a falvakat, az utolsó pillanatokra vadászva. Volt itt a "kis pirossal" levonatozás Palkonyára. Az utolsó szédelgők-pihenők megfigyelése, majd Kisharsányban még az összepakolás utolsó képei. Itt még programba is sikerült botlani délután, indiai népzene és ételbemutatóra, közben egy dal is elhangzott 17.04-kor a harangzúgás közben Cseh Tamás emlékére. Innen visszatérés Nagyharsányba, az utolsó események megtekintésére. Lovasi Andrásék Lackfi János verseire zenéltek, majd a Mulatság is újra színpadra került, és zárásként a Kiscsillag dalaira lehetett tombolni a nagyszínpadnál.

Ördögkatlan Fesztivál 2011 a 2.nap képei

Egy rendkívül izgalmas napon vagyunk túl a 4. Ördögkatlan Fesztivál életében. Éppen a kisharsányi templomban hallgattuk a Sator Quartet szakrális zenéjét, amikor lecsapott a monszunszerű eső az Ördögkatlan településeire. A villámlás és mennydörgés tűzdelte koncert közben, az elektromos berendezések sercegéseit hallva többször Bognár Szliviát és Lovasi Andrást féltettük, nehogy áramütést szenvedjenek. Az előadás végeztével, a templomból kilépve szembesültünk az özönvízszerű esővel. Bőrig átázva sikerült csak átjutni valami fedett helyre, hogy ott várjuk meg a vihar elvonulását. Jó két órával később jött el a pillanat, hogy ismét helyreállt a közlekedés, és átjuthattunk Nagyharsányba, ahol már közben a programok áthelyezésével oldották meg többek között azt, hogy az egyik színpad teljesen megsemmisült. 6 órától pedig gőzerővel folytatódtak a programok. Persze közben is érdekes volt az élet, hiszen volt aki szerelemmel töltötte az időt, beszélgethettünk egy életnagyságú csirkével, vagy infókat tudhattunk meg a Kaposvári Csiky Gergely Színház készülő darabjáról Háy Jánostól, Lovasi Andrástól és Göttinger Páltól először bizalmasan, aztán népes nézősereg előtt hivatalosan is. Itt végezve megnézhettük a kempingben, hogy vajon a sátrakat elöntő víz kárai mennyit enyhültek, aztán jöhetett megint a szerelem, vagy a tombolás a Kistehén zenekar számaira. Természetesen este sem kellett unatkoznunk, hiszen három nagyszerű színész tolmácsolásában megismerhettük A fajok eredetét, ami teltház előtt ment, lényegében még a csilláron is lógtak... Az előadás után pedig a sportpálya volt a cél mindenkinek, hogy kitombolhassa magát a Budapest Bár koncertjén.