Álmok

A repülőgép motorjának duruzsolása szép lassan elálmosít. Majd nem sokkal a kifutópályától elrugaszkodás után, a gépmadárral együtt engem is a szárnyára vesz, az álmok szárnyára. Hirtelen gyermekkoromban találom magam. Egy gyönyörű zöld réten fekszem és élvezem ahogy a Nap forró sugarai égetik a bőrömet. Szemem sarkában észlelem a gyülekező felhőket, de nem foglalkozom vele. Tudom, csak egy frissítő nyári záporra állnak össze. Hamarosan fölém is érnek, és az első cseppek tűszúrásként érik felhevült testemet. Nem látom értelmét a futásnak, így szememet lehunyva hagyom, hogy a hideg zuhany felfrissítsen. Talán pár percig tart csak, de midőn szempilláimat szétnyitva a hirtelen megjelenő szivárványban gyönyörködöm, még valamire leszek figyelmes... Furcsa, vörös por borítja a leveleket. Csak hazaérve ismerem meg a titokzatos por forrását. Mindent tudó édesanyám közli velem, az eső Afrikából érkezett és a sivatag homokja színezte vörösre a tájat. Egy légörvény kizökkent az álmomból, de felébredve úgy érzem, hogy a kapocs megmarad, mivel tudatosul bennem, hogy Afrikába tartok, pontosabban Tunéziába, ahol az a régi felhő talán elhagyta ezt a hatalmas kontinenst, és az én kis rétem felé vette az irányt.