Sokszor érzem, több életem van.
A legtöbb-ben járom a kijelölt utam.
Arctalan tömegként tenni a dolgom.
A vágyam csak ennyi, nem is tagadom.
A valóságban a mélyben élek.
Érzéseim láncán nevetgélek.
Vagy tán nem is nevetgélek.
Inkább sikítva, remegve...
Remélek.
